Hetedik fejezet/4.

Ezután még egy darabig beszélgettünk és viccelődtünk a tetoválásról, aztán csak úgy mindenről. Mikor már majdnem három óra volt felálltam és elindultam megnézni felkelt-e már Harry, hiszen már ideje volt. Felérve Liz ajtaját tárva nyitva találtam, kíváncsiságból óvatosan belestem a szobába, ám az üres volt. Visszafordultam a mi szobánk ajtaja felé, hogy bemenjek, kezem már haladt a kilincs felé, ám megállt a levegőben, ugyanis az ajtó által fojtottan hangokat hallottam meg bentről. Szám is tátva maradt egy pillanatra, úgy döntöttem mégsem megyek be, ehelyett közel hajoltam a nyílászáróhoz, és megpróbáltam kiszűrni a hangokat, hogy rájöhessek, vajon ki van bent Harryvel, és miről beszélgetnek. Pár másodperc alatt világossá vált számomra, hogy Lizzel beszélget éppen barátom, mikor erre rájöttem állkapcsomat összeszorítottam dühömben. Nem kellene ilyen féltékenynek lennem, hiszen csak beszélgetnek, de mégsem tudtam megnyugodni. Sajnos azt nem értettem miről van szó, úgyhogy sokra nem mentem azzal, hogy pusztán hallgatózással próbáltam többet megtudni. Ehelyett inkább letérdeltem az ajtó elé, és a kulcslyukon keresztül próbáltam leskelődni. Szerencsémre a kis lyuk a nyílászárón éppen a megfelelő rálátást biztosította a szobában tartózkodó személyekre. Harry az ágyon ült felhúzott lábakkal, derekáig felhúzva volt rajta a vékony, fehér takaró. Harry általában pusztán egy szál alsónadrágban aludt (vagy még abban sem), és ez most sem volt másképp, így a lány nyugodtan gyönyörködhetett barátom kidolgozott felsőtestének látványában. Liz egyébként az ágy szélén ült Harryvel szemben, ám meglehetősen közel helyezkedve a sráchoz, egyik kezeivel a háta mögött megtámaszkodva. Ugyan nem láttam rendesen, ám szinte teljesen biztos voltam benne, hogy összeért a lábuk.

Irigykedtem Lizre a szépségéért, vékony, magas lány volt, hosszú lábakkal, ami nekem sajnos nem adatott meg. Nem voltam ducibb, nem is azzal volt a baj, hanem hogy meglehetősen alacsony termetem lévén sosem voltak olyan hosszú lábaim, mint szerettem volna. Ráadásul a vádlijaim és a combjaim is vastagabbak voltak, mint őszőkeségének. Általában meg voltam elégedve a testemmel, elfogadtam, hogy ennél magasabb már nem leszek, egyedül a lábaimat nem szerettem soha, és ezzel nem tudtam mit csinálni, egyszerűen ilyen alkatom volt. De ez is csak akkor jutott eszembe, mikor egy Lizhez hasonló gyönyörű lányt láttam, olyankor mindig elkezdtem magam összehasonlítani vele. Egyedül az nyugtatott meg, hogy míg Liznek kb. semmi melle nem volt, engem ezen a téren alaposan ellátott a Jóisten. 

Csak beszélgettek, Liz gyakran felnevetett megvillantva fogkrémreklámba illő tökéletes fogsorát, Harry pedig végig féloldalas mosolyát mutatta a lánynak. Nekem ettől a mosolytól mindig elgyengültek a térdeim és megdobbant a szívem, mikor így nézett rám, ám mikor ez a mosoly Liznek szólt hihetetlenül dühös lettem. Elszorult a szívem, mikor láttam hogyan néznek egymásra, mintha még most is minden rendben lenne köztük. Liz áhítattal pillantgatott barátom felé, míg Harry gödröcskés mosolyával úgy nézett a lányra, mint egy újabb meghódítandó áldozatra.

Szemeim könnybe lábadtak, nehezen tartottam csak vissza sírásomat. Hát hazudott nekem! Nyilvánvalóan még mindig odavolt a lányért, engem szinte el is felejtett.

Már épp felálltam, hogy elmehessek tőlük jó messzire, nem bírtam őket nézni tovább. Megfordultam és könnyeim utat törtek maguknak, reménytelenül csorogtak le arcomon. Könnyfátylamon keresztül nagynénémet pillantottam meg, aki meglepetten vizslatott engem.

– Jaj, drágám, mi történt veled? – jött oda hozzám és szorosan átölelt, én pedig tovább sírtam.

Claire engem támogatva felvitt a második emeletre, ott leültetett egy kanapéra egy társalgófélében..

– Mesélj! – utasított, amin leült mellém, és kíváncsian figyelte arcomat. Miután nem válaszoltam, újra feltette a kérdést: – Mi történt?

– Harry és Liz történt! – csattantam fel.

– Nyugodj meg! – nézett rám kedvesen, és egy zsepit nyújtott felém. Kifújtam az orromat, aztán mély levegőket vettem, hogy nyugtassam magam.

– Részletesen tudni akarok mindent!

– Hát, már az elején feltűnt, hogy furcsán viselkedtek egymással, aztán tegnap este rákérdeztem Harrynél, elmondta, hogy két évig jártak, mielőtt jöttem volna én – magyaráztam, Claire pedig elkerekedett szemekkel figyelmesen hallgatott. – Persze a szokásosat is mondta, hogy csak én számítok neki, bla bla bla... Pedig nyilvánvaló, hogy szereti Lizt! Most meg ott ülnek az ágyon és meghitten beszélgetnek, nevetgélnek! – ecseteltem. Így elmondva nem tűnt olyan nagy dolognak, de én mégis tragédiaként éltem meg. Szörnyű volt őket így látni, hogy tudom, mi volt köztük azelőtt.

– Figyelj! Harry szeret téged, ez egyértelmű! Te nem látod, de mindenki más igen, hogy hogy néz rád. Odavan érted – mondta nekem elég meggyőző hangsúllyal. – Lizzel pedig nyilván csak megbeszélik a dolgokat. Igaz, én nem ismerem Harryt, de az alapján, amit eddig megismertem belőle, biztos vagyok benne, hogy szándékosan sosem bántana meg téged, megcsalni pedig főleg nem fog!

Ezután úgy fél órán keresztül öntötte még belém a lelket, ami rengeteget segített, pont erre volt szükségem. Teljesen azonban nem tudott megnyugtatni.

Claire-nek csörgött a telefonja, ez a lelkizős délutánunk végét jelentette. Felálltam és határozott léptekkel indultam el, le a lépcsőn, ám ahogy egyre közelebb értem a lépcső aljához, a lépteim is lassultak, bizonytalanná váltak. Amint leértem a lépcsőn és befordultam a folyosóra, megláttam a szoba ajtajában ölelkező párt. Teljesen lefagytam, mozdulni sem bírtam, szemeim tágra nyíltak, és úgy éreztem, mintha egy kést szúrnának egyenesen a szívembe. Ott álltak a szobánk nyitott ajtajában teljesen elmerülve egymásban. Liz majdnem olyan magas volt, mint Harry. Karjait a srác nyaka köré fonta, s arcát is a nyakába temette. Harry a derekánál fogva ölelte magához, lehajtott fejjel, halvány mosollyal az arcán élvezte a pillanatot.

Pár másodperc múlva váltak el egymástól, mi számomra egy örökkévalóságnak tűnt. Liz rámosolygott barátomra, majd elindult az ellenkező irányba, Harry egy darabig nézett utána, majd lassan, mosolyogva fordította felém fejét, nem számítva jelenlétemre. Amint meglátott a mosolya lehervadt az arcáról, és megdöbbenten figyelt, tágra nyílt szemekkel.

Szörnyen fájt ez az egész, már bebizonyosodott számomra, hogy félelmem nem volt alaptalan, a saját szememmel láttam. Még mindig szeretik egymást. Letöröltem egy kicsorduló könnycseppet, majd elkezdtem futni le a lépcsőn, csak el akartam tűnni onnan. Egyszerűen nem bírtam ránézni sem Harryre. A srác gyorsan kapcsolt és azonnal utánam eredt, a lépcsőfordulóban utol is ért, és erőszakosan tolt a falhoz, egész testét hozzám préselte, egyik keze a derekamon pihent. Nem néztem a szemébe, ahogy egyre több könnycseppem szabadult ki, fejemet oldalra fordítva kerültem pillantását és az szépen lakkozott parkettát néztem, már amennyit láttam a könnyeimtől... Nem próbáltam meg kiszabadulni szorításából, nem volt erőm, miközben belül darabokra törtem. Bal kezével simította arcomat, majd államat megfogva a megfelelő helyre irányította a tekintetemet, kénytelen voltam a szemébe nézni. Smaragdzöld szemei fájdalmasan csillogtak.

– Harry, kérlek... – suttogtam erőtlenül, s vártam, hogy elengedjen.

– Baby...

– Ezt majd neki mondd! – fakadtam ki hirtelen, Harry szemében meglepettség csillant, s majd mintha meg sem tudna szólalni csendben nézett szemeimbe.

Összekötötte tekintetünket, ha akartam volna, se tudtam volna másfelé nézni, könnyeim elapadtak. Örökkévalóságnak tűntek a pillanatok, míg csak szavak nélkül mélyedtünk el egymás tekintetében. Őrülten dobogott a szívem, mintha el is felejtette volna fájdalmamat, eszeveszetten kalapált Harryért. Lelkemben éreztem, hogy ez nagyon nem lesz így jó. Agyam el akart menekülni, nem kívánta a srác közelségét, testem viszont annál inkább.

– Nem hiszel nekem? – szólalt meg halkan, fájdalmas hangon.

– Ezek után? – kérdeztem vissza kissé hisztérikus hangon.

– Kicsim én...

– Láttam, amit láttam, Harry!

– Nem tudod mit láttál!

– Miért nem mész vissza Lizhez? És akkor majdnem mindenki boldog lesz!

Nem felelt testével továbbra is a falhoz szorított, még mindig majdnem meztelenül, de már felvett egy nadrágot. Meztelen felsőteste azonban felkeltette érzékeimet, mit most én nagyon nem akartam, agyam tiltakozott, testem viszont minél jobban vágyott Harry további érintésére. S az ő bőre is forrón izzott érintésemre, ahogy kezemet felkarjára helyeztem, hátha lesz erőm eltolni magamtól. Akaratomat nem sikerült végrehajtanom, ám kezemet nem vettem el Harry izmos karjáról, képtelen voltam. Pillanatok múlva fogta magát és hátrébb húzódott, testem azonnal vágyott is utána, a vágy elfeledtette szívem fájdalmát. Egyik kezével térdhajlatomnál fogott meg, míg másikkal a hátamat támasztotta, s így emelt fel és ajak harapva kezdett cipelni a lépcsőn felfele.

– Harry, mit csi... – vontam volna kérdőre szemöldökömet összevonva, ám megálltam a beszédben, amint bevitt a szobába, s lábával lökte be utánunk az ajtót. Ledobott az ágyra és fölém mászott. Vágytól elsötétült tekintettel nézett le rám, majd erőszakosan megcsókolt. Én mozdulni sem bírtam, nem értettem egyetlen mozdulatát sem, Harrynek ez az oldala még új volt számomra. Sosem hiányzott belőle a szenvedély, ám ilyen mértékben először fedeztem fel benne. Minden gondolatom kiszaladt a fejemből, csak a jelen pillanatra tudtam koncentrálni.

– Megmutatom én, mennyire szeretlek! – suttogta érzékien tervét, közel hajolva a fülemhez. Jobb kezével a fejem mellett támaszkodott, bal keze pólómat feltolva csupasz derekamon pihent. Mondandója után finoman a fülcimpámba harapott.

Képtelen voltam az érzéseimen és a történteken agyalni többé, csak rá és a vágyra tudtam koncentrálni. Benedvesedtem a gondolatra, hogy mit fog most velem tenni...