Ötödik fejezet/3.

A motorra néztem, majd vissza Harryre, megvontam a vállam és sóhajtottam egy nagyot.

– Legyen – mosolyodtam el megadóan.

– Na! – csapta össze a két tenyerét és elvigyorodott.

Odébb lépett és levett két bukósisakkal jött vissza, az egyiket a kezembe nyomta, majd mondta, hogy menjek ki. Így is tettem. Pár másodperc múlva Harry kitolta a kapunk a motort, megtámasztotta és bezárta a kaput. A saját sisakja a motorra volt akasztva. Odalépett elém, kivette a kezemből a sisakot és rám adta. Levette a motorról ­a sajátját és a fejére helyezte. Felszállt a motorra és kérdőn nézett rám.

– Ígérd meg, hogy lassan mész! – szólaltam meg. Ő már rég a motoron ült rám várakozva, hogy szálljak fel, de én továbbra is mellette álltam a járdán.

– Ígérem! – nevette el magát. – Na, pattanj fel!

Vonakodva odasétáltam és kissé ügyetlenül felmásztam a járműre Harry mögé. Szorosan átöleltem a derekát mindkét kezemmel, nehogy aztán leessek.

– Így meg fogok fulladni! – nevetett, én pedig lazítottam a szorításon.

– Mehetünk – mondtam bizonytalanul, mire már indította is a motort.

Az utcán kevesen voltak, tekintve, hogy már éjfél is elmúlt. Lassan elindultunk, majd Harry folyamatosan gyorsított. Félelmemben görcsösen szorítottam le szemeimet, nem is mertem az utat nézni, és próbáltam ellazulni.

– Nyisd ki a szemed! – kiabált hátra Harry. Hihetetlen, hogy mennyire ismert.

Nyeltem egyet és lassan kinyitottam a szemeimet. Mikor láttam milyen gyorsan megyünk majdnem felsikkantottam egyet, de sikerült visszafognom magamat.

– Úristen, Harry, megőrültél?

– Bízz bennem! – Nem arról volt szó, hogy nem bíztam Harryben. Benne igen, én a motorban nem bíztam.

Lassítottunk, majd végül teljesen megálltunk a piros lámpánál.

– Jól vagy? – fordult hátra.

– Igen. – Alig bírtam kimondani, Harry már fordult is vissza és indította a járműt.

Erőt vettem magamon és nem csuktam be a szememet, majd szépen lassan rájöttem, hogy ez mégsem olyan rossz. Sőt, egészen élveztem. Örömmel nyugtáztam, mikor Harry megint gyorsított. Az adrenalin feltöltött, és kifejezetten élveztem a száguldást. Egyre jobban kiértünk a városból és lassan a semmi közepén haladtunk. Harry lassított és leállt az út szélére. Levette a sisakját és hátrafordult hozzám.

– Na? – vonta fel az egyik szemöldökét.

– Igazad volt, ez tényleg jó! – jelentettem ki, mire elvigyorodott. – Amúgy merre is megyünk?

– Fordulunk vissza, hazaviszlek. – Visszavette a bukósisakját és beindította a motort.

Valamiért sajnáltam, hogy hamarosan vége, és le kell szállnom a motorról. Annak ellenére, hogy az elején mennyire nem tetszett, most le sem akartam szállni.

Egyre ismerősebb lett a környezet, míg meg nem érkeztünk a házunkhoz. Leszálltunk a motorról, és mindketten levettük a sisakot. Odaadtam Harrynek az enyémet, aki mindkettőt felakasztotta a motorra.

Odajött velem az ajtóhoz. Én a bejárati ajtónak háttal álltam.

– Akkor... Szia – néztem fel rá. Harry lehajolt, hogy búcsúzásul finoman megcsókoljon, de a művelet korántsem ért véget olyan hamar, mint ahogyan én gondoltam. Nyelveink idő közben egymásra találtak, s csókunk egyre mélyült és szenvedélyesebb lett, Harry a derekamat átfogva közelebb húzott magához.

Hirtelen dörgött egyet az ég, mire én összerezzentem és elhúzódtam Harrytől. A mennydörgést azonnal eső is követte, ami egyre csak jobban esett. Harry elhúzta a száját és hátrafordult szemügyre véve, mennyire esik.

– Figyelj, itt aludhatsz, ha akarsz – ajánlottam fel neki.

– Hát...

– Úgysem fog elállni reggelre – Néztem el Harry mellett, nem úgy tűnt, mintha mostanában vége lenne. Az ég egyre gyakrabban, s nagyobbakat dörgött.

– Oké.

Megfordultam és elővéve a kulcsaimat a zárba helyeztem, és elfordítottam. Sötét volt odabent, nyilván az öcsém és anyám is aludt már. Bementünk a házba, az előszobában levettük a cipőinket, majd elindultam a konyha felé. Kitapogattam a villanykapcsolót és fényt varázsoltam a helyiségbe.

– Kérsz valamit inni? – suttogtam. Harry válaszként csak a fejét rázta, én viszont töltöttem magamnak vizet.

Lépteket hallottam a lépcső felé, mire ijedten Harry felé fordultam.

– Bújj le! – súgtam neki, és lenyomtam, hogy guggoló helyzetbe kerüljön a konyhasziget mögött.

– Hazataláltál? – kérdezte anyám gúnyosan mikor odaért a konyha bejáratához, válaszul pedig erőltetetten elvigyorodtam.

– A tavaszi szünetben Claire-hez utazol pár napra. Azt mondta, Harryt is viheted nyugodtan.

– Óh, oké – lepődtem meg. Örültem, hogy hamarosan újra láthatom nagynénémet.

– Jó éjt! – ásított egy nagyot, és elindult a szobájába.

Vártam egy darabig, míg halkan hallottam, ahogy bezáródik a szobájának ajtaja, végül nagyot sóhajtottam. Nem vette észre Harryt! A srác lassan felemelkedett és kérdőn nézett rám.

– Nem hiszem,  hogy jó ötlet lenne anyámmal is tudatni, hogy itt vagy – suttogtam és elhúztam a számat mondandóm végén.

Halkan felmentünk – vagy inkább lopakodtunk – az emeletre és miután bementünk a szobámba, én a biztonság kedvéért kulcsra zártam az ajtót.

Na, ez lett volna az újabb rész, viszont mivel most nyaralni megyek, a kövit csak jövőhét pénteken tudom hozni legkorábban, de inkább szombaton. Előre is bocsi a kihagyásért.