Hatodik fejezet/6.

Sziasztok! Meg is jöttem a kövivel, ami végre egy kicsit izgalmasabb lett, az előző lapos részek után. Remélem tetszeni fog.

– Te mégis hol az Istenben vagy? – kiabált bele Amy a telefonba, miután fogadtam a hívását. Még mindig Harrynél voltam, el is felejtettem, hogy ma még programom lesz.

– Ööö, negyed óra múlva ott leszek? – válaszoltam zavartan.

– Nell, nem megmondtam, hogy ma még sok dolgunk van? – kérdezte idegesen barátnőm, nem értettem, hova siet annyira, hiszen még csak öt óra múlt.

– Először is, te nyugodj le, másodszor pedig, nyugodj le! Úgy viselkedsz, mintha az életed múlna azon, hogy én hol vagyok – korholtam le.

– De...

– Pusszantalak – szóltam közbe, majd bontottam a vonalat.

– Harry! – szóltam barátomnak a konyhából, majd inkább átmentem a nappaliba, ahol a göndörke is volt. A kanapén elterülve nézte a tévét. – Hazaviszel most?

– Amy még nem tud nélkülözni egy kicsit? – kérdezte lassan, miközben felállt a kanapéról, elém lépett, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

– Nem, szóval öltözz fel, nagyfiú – húzódtam el tőle, felvettem a pólóját a kanapéról és a kezébe nyomtam.

Körülbelül csak tíz perc múlva sikerült elhagynunk a házat, aztán beszálltunk a hatalmas fekete kocsijába, ő pedig a házunkig fuvarozott.

– Mikor látlak? – tette fel a kérdést Harry felém fordítva a fejét, mikor már a házunk előtt parkoltunk.

– Holnap reggel.

– Ma már nem?

– Harry, nem kell sülve-főve együtt lennünk!

A srác erre nem válaszolt, odahajoltam hozzá és puszit nyomtam a szájára, majd kiszálltam a kocsiból, és bementem a házba.

– Nicsak, ki van itt? – szólalt meg gúnyosan Amy, a kanapén ült nekem háttal, érkezésemre felém fordult.

– Neked is szia – mentem beljebb, majd megálltam Laurie mellett, aki Amyvel szemben ült az egyik fotelben. – Laurie, hogy élted túl Amy mellet? – néztem le rá, csodálkozást tettetve.

– Én is szeretlek ám! – szólt oda erre az említett.

Ezután felmentünk a szobámba, ahol barátnőm nekiállt mindenfélét kipakolni a táskájából az asztalomra, én csak tátott szájjal néztem, hogy mit művel, Laurie pedig teljesen nyugodtan lehuppant az ágyamra.

– Na, én hoztam mindent – csapta össze a tenyerét, és felegyenesedett, miután végzett a pakolászással.

– Azt látom...

– Szóval, én csinálom a sminkedet, Nell majd begöndöríti a hajadat – magyarázta Laurie-nak.

– Mintha valami világsztár lennék! – vigyorodott el a szőkeség.

– Csak ma este! – tartotta fel mutatóujját, Amy.

Végül közel másfél órát töltöttünk Laurie kicsinosításával, aki biztos vagyok benne, hogy roppantul élvezte a dolgot. Míg Amy az arcával foglalkozott, addig én a szöszi mögött állva varázsoltam loknikat nyílegyenes hajából.

– Azta – ámult el Laurie a tükörképe láttán, amint elkészültünk mindennel, és fel is öltözött.

– Jó, mi? – vigyorgott rá Amy a tükörből.

Már mindannyian készen álltunk az indulásra, Amy és én fekete koktélruhát viseltünk, Laurie pedig azt a lilát, amit ma vett.

– Na, nem! – indult el sietősen Amy Laurie után, aki miután megérkeztünk, egyből le is telepedett egy bárszékre a pultnál, és rendelt magának egy koktélt. – Szerinted, ha itt ülsz, találsz magadnak bárkit is? – vonta kérdőre csípőre tett kézzel, amint utolértük a szöszit.

– Amy, nyugi már! Még csak most  jöttünk, van még időnk! – emelte meg az italát, majd beleivott.

– Akkor mindjárt keresek én neked valakit! – jelentette ki Amy eltökélten, és hátat fordított nekünk – egy darabig csak az embertömeget pásztázta, majd határozott léptekkel megindult valamerre.

Én ott maradtam Laurie-val, és leültem mellé, majd magamnak is rendeltem italt. Eddig egyáltalán nem volt kedvem idejönni, de mikor beléptünk rögtön megváltozott a véleményem, a zenétől pezsegni kezdett a vérem. A táncparkett felé fordítottam fejemet, hogy tekintetemmel megkeressem barátnőmet, aki már lassan tíz perce eltűnt a tömegben. Szinte azonnal megtaláltam, ugyanis elég feltűnően oszlott el előle a tömeg, amikor átvágtatott az emberek között, mellette egy magas szőke hajú sráccal. Amy arcán diadalittas mosollyal állt meg előttünk. Mellette megállva a srác feltűnően nézett végig Laurie-n, mire a szőkeség egy elbűvölő mosollyal ajándékozta meg a srácot.

– Laurie, Ryan. Ryan, Laurie – ejtette meg a gyors bemutatást barátnőm, majd karomnál fogva felrántott eddigi helyemről, és becipelt a tömegbe. Olyan helyen álltunk meg, ahonnan kényelmesen ráláttunk az újonnan összeismertetett párra, de mégsem túl közel.

– Ennél jobb helyet nem is találhattam volna! Így meglehetősen közel kell hajolniuk egymáshoz, ha beszélgetni akarnak – utalt ezzel arra, hogy a hangos zene miatt kénytelenek lesznek egymáshoz közel hajolva társalogni, ha nem akarják, hogy az üvöltő zene elnyelje a hangjukat. – Hát nem vagyok egy zseni? – vigyorgott rám Amy.

Mi Amyvel a tömegben vonaglottunk a ritmusra egy jó ideig, szinte meg is feledkezve róla, miért is jöttünk. Mikor eszembe jutottak Laurie-ék, kíváncsiságból odapillantottam a pulthoz, ahol elvileg lenniük kellett volna.

– Ezek meg hova tűntek? – vontam össze a szemöldökömet, és próbáltam túlkiabálni a hangzavart.

– Ott – mutatott Amy a hátam mögé, mire én a vállam fölött hátranéztem és megpillantottam a két szőkét. Egymáshoz meglehetősen közel táncoltak érzékien a zenére. A látványra elvigyorodtam, örültem, hogy feltehetőleg Laurie-nak is sikerült találnunk valakit.

– Mi a... – kiáltott fel Amy, mire visszafordultam, és kérdőn néztem rá. Ő szájtátva meredt oldalra.

– Mi történt – kérdeztem, mire még mindig a távolba meredve, egyik kezével megfogta a fejem és irányba fordította, hogy én is lássam, min van úgy kiakadva.

Ekkor láttam meg Deant, amint éppen egy alacsony, de meglehetősen csinos lánnyal táncol. A lány időnként Dean vállába kapaszkodva odahajolt a srác füléhez, és mondott neki valamit, mire Dean általában felnevetett.

– Megtépem. Esküszöm, megtépem! – Amy szeme szinte szikrákat szórt, és már indult is volna el, ha nem tartom vissza a karjánál fogva.

– Ne verd ki a balhét, hallod? – próbáltam hatni rá, de ő engem teljesen figyelmen kívül hagyva bámulta a párost. Ha a tekintetével ölni tudott volna, a vöröske már rég halott lenne.

A lány ekkor felénk nézett egy pillanatra, majd visszafordult és mondott Deannek valamit, mire a srác vigyorogva felénk fordította a fejét. Arcára azonban ráfagyott a vigyor, amint megpillantotta barátnőjét. A vöröske minden bizonnyal az őket vad tekintettel bámuló lányról tett említést, mit sem sejtve ki mereszti rájuk a szemét.

Amynek teljesen elborul az agya, ha ideges, képtelen az épp ésszel gondolkodásra, ilyenkor mindenben a csak a problémát látja. Most viszont földbe gyökerezett lábakkal bámulta Deant, aki meglepetten nézte őt, majd hirtelen elindult felénk.

– Beszélhetnénk? – állt meg egy pillanatra Amy mellet, majd mikor a lány bólintott elindult a kijárat felé. Amy lehajtott fejjel követte a barátját, nyilván nagyon megbántódott, és megalázva érezte magát, mikor meglátta Deant egy másik lánnyal enyelegni.

Tény, hogy Dean elég jól néz ki, így bomlanak érte a csajok, de ez Harryvel sincs másképp. Viszont én már megtanultam kezelni a helyzetet, ráadásul Harry bebizonyította már, hogy csak én érdeklem. Velem ellentétben Amy viszont nagyon féltékeny típus volt, könnyű volt dühbe gurítani, és rettentően hevesen reagált mindenre.

Egyszer csak, Amyt láttam meg keresztülfurakodni a táncoló tömegben, kétségbeesett arccal sietett felém, nyomában Deannel. Először azt hittem,  összebalhéztak, de pillanatokkal később kiderült, hogy erről szó sincs. Amy lefékezett előttem, majd egy szó nélkül nyomta az orrom alá a telefonját. Egy SMS volt megnyitva, ám barátnőm keze annyira remegett, hogy képtelen voltam elolvasni, hogy mi áll benne, ezért kikaptam a kezéből a készüléket és úgy olvastam el a szöveget.

– Hol lehet felmenni a tetőre? – néztem fel a telefon kijelzőjéről, miközben visszaadtam azt Amynek.

– Én tudom! – mondta Dean, majd elindult a szórakozóhely végébe, mi pedig követtük.

Egészen hátul egy csapóajtón keresztül jutottunk a lépcsőházba, ahol elkezdtünk felfelé rohanni. A végére egészen kifulladva értünk fel, úgy négy emeletet mehettünk, mígnem elfogyott a lépcső, és egy ajtó volt szemben. Dean kirúgta a nyílászárót, mikor az kicsapódott megláttuk a földre kényszerített Laurie-t, rajta Ryan feküdt lefogva a zokogó lányt, akinek ruhája egészen a csípőjéig fel volt tolva. Tőlük úgy két méterre Laurie széttört telefonja hevert a betonon. A szőke hajú srác nyilván kiverte a kezéből, amint észrevette, hogy Laurie SMS-t ír.

Az ajtó hangos csapódására azonban mindketten felén kapták a fejüket, Laurie megkönnyebbülten sóhajtott fel, míg Ryan inkább dühösen nézett hármasunkra. Dean a földön fekvő személyekhez rohant, odaérve felrángatva a srácot húzott is be neki egy jókorát, mire Ryan hátratántorodott, de Dean abban a pillanatban vitte is be a következő ütést, minek hatására Ryan orrából ömleni kezdett a vér. Dean a földre lökte a srácot és rávetette magát, azonban a szőke hamar felülkerekedett, és ő kezdte el püfölni Deant. Dean hamar változtatott a helyzeten, és ismét ő került fölülre. Mindeközben mi Laurie-t vigasztaltuk, viszonylag távol a két verekedő sráctól. Régebben azt hittem Deanről, mint még sokan mások, hogy egyáltalán nem tiszteli a nőket, pedig ez távolról sem volt így, amit mióta jobban megismertem már számtalanszor bebizonyított, és most sem hazudtolta meg magát.

– Tűnjünk innen! – sietett felénk Dean, kézfején és arcán egyaránt véres horzsolásokkal.

– Őt itt hagyjuk? – néztem el mögötte a földön heverő eszméletét vesztett srácra.

– Miért, mit akarsz vele csinálni? – nézett rám furán Dean.

– Jézusom, Dean! – kiáltott fel Amy, amint tekintetét Laurie-ról a barátjára emelte, majd Dean elé lépett, és egy zsebkendőt elővéve, rögtön a felrepedt szemöldökét kezdte el törölgetni.

– Ne itt, baby – tolta el barátnője kezét. – Menjünk! – mondta, és kézen fogta Amyt és elindultunk, miközben én Laurie-t karoltam át.