Kilencedik fejezet/3.

Vigyorogva sétáltam Harry mellett, miközben hazafelé tartottunk. Büszke voltam magamra, hogy meg tudtam csinálni. Voltam a London Eye-on! Nem számítottam rá, hogy valaha is lesz nekem ehhez bátorságom, tekintve, amilyen tériszonyom nekem van… Nem láttam még embert úgy félni a magasban, mint ahogy én képes vagyok. De megcsináltam, és nem bántam meg! Igazából vétek lett volna kihagyni, gyönyörű volt onnan a kilátás, ráadásul ott Harryvel kettesben lenni… Rájöttem, hogy talán éppen ez volt velem eddig a baj: sosem léptem ki a komfortzónámból. Eddig erre nem gondoltam úgy, mintha bármiféle probléma is lehetne, pedig mennyire, hogy az! Hiszen a csodák a komfortzónánkon kívül történnek. Igazából Harrynek köszönhetem, hogy erre rájöttem, hiszen ha ő nem könyörgött volna engem fel a London Eye-ra, valószínűleg egész életemből kimaradt volna ez az élmény, mi Harryvel még csodásabb volt.

És megint eljutottunk oda, hogy felírhatok Harrynek még egy pontot. Tulajdonképpen, mióta megismertem csak jót tett nekem, rengeteg dologra rádöbbentett, és megtanított hogyan vészeljem át a rossz dolgokat, reményt adott, boldogságot az életembe. Furcsa ez a kettősség. Megy tönkre az életem, ami ellen nem tehetek, közben pedig Harry elképesztő magaslatokba emel engem, s általa csak több lettem, boldogabb, tudom mi az igaz szerelem. Azt nem tudom, hogy Harry mennyit köszönhet nekem, én mit tettem vele, csak azt, hogy amennyit értem tett, azt egy élet alatt sem lehet visszaadni, eléggé meghálálni. Ő megmentett engem a teljes összeomlástól. Nélküle bizonyára egy gumiszobában tengetném a mindennapjaim, noha nem tudom, oda hogy jutna be Lucifer. De hát ő a sátán, csak megtalálná a módját, neki ez nem feladat.

Viszont már nem csak ketten vannak ellenem Erzulie-val, csatlakozott hozzájuk a saját apám is! Akit tulajdonképpen csak biológiailag nevezhetek az apámnak… vagy embernek egyáltalán.  Megtaláltak a gondolatok, mik letörölték arcomról a büszke mosolyt, s undort varázsoltak a helyére. Sosem gondoltam volna, hogy apám egyszer a sátánnal fog szövetkezni, ráadásul ellenem! Igaz, apámmal sosem ápoltunk közeli kapcsolatot egymással, főleg az ominózus délután után, mégiscsak fájt tőle ez az árulás. Hogy megerőszakolt, ehhez képes kispiskóta. Valljuk be, azért apám nem kispályás, de anyám sem az az ember, aki elfeledtethetné apám szörnyű viselkedését, ő is egész életemben több rosszat okozott nekem, mint jót. Szeret engem, ebben nem kételkedem, de ez koránt sem az a fajta anyai szeretet, amit a legtöbb szülő tanúsít. Talán csak képtelen kimutatni az érzéseit, talán valami más, de hogy nem minta anya, az egyszer tény.

Én is ügyesen kifogtam magamnak ezt a családot… Na, nem mintha én választhatnám meg. De igazán irigylem azokat, akik normális, szerető családba születtek. Nem tudom, mennyire lenne most más életem egy másik családban. Nyilvánvalóan ég és föld, de bizony Erzulie és Lucifer ugyanúgy ellenem lenne. Igazából Lucifer nem is ellenem van igazán, egyszerűen a szerelme pont az én testemet választotta magának, őt az meg pont nem érdekli, hogy a boldogsága eléréséért kin gázol át. De ha úgy vesszük Erzulie is ezen az alapon működik, neki csak egy test kellet, puszta véletlen, hogy az enyémet választotta. Csakhogy nekik a céljuk elérése érdekében tönkre kell tenniük engem; de hogy is van ez, a cél szentesíti az eszközt? Az ő esetükben mindenféleképpen, de hogy pont én vagyok az eszköz? Hogy engem tesznek tönkre lelkileg, s majd az életemet is kiontják? Köszönöm, nem. Bárcsak visszautasíthatnám így!

– Nell! – hallottam meg a nevemet, és biztos voltam benne, hogy nem ez volt az első.

– T-tessék? – kérdeztem vissza fejemet rázva, mintha így kiűzhetném onnan a bántó gondolatokat. De nem, nem sikerült.

– Jól vagy? Min gondolkoztál ennyire, mi a baj? – nézett le rám Harry aggódó tekintettel.

– Persze csak… kérdezhetek valamit? – álltam meg, és teljes testemmel felé fordultam.

– Igen?

– Mit csináltál tegnap este? Miért nem vetted fel a telefonod, miért nem jöttél?

Nem válaszolt rögtön, kifújta a levegőt és úgy tűnt, mintha gondolkozna. A válaszon? Vagy azon, hogy elmondja-e. Féltem attól, hogy a kérdésemre ma sem kapok választ, magamban könyörögtem Harrynek, hogy adja meg a magyarázatot. S a csupán másodpercekig tartó némasága sokkal hosszabb időnek tűnt, idegölő volt a várakozás. Elengedtem a kezét, s összefontam karjaimat magam előtt és várakozón néztem rá.

– Szóval? – Kezdtem elveszíteni a türelmemet, s egyik dobolni kezdtem egyik lábammal az aszfalton.

– Nell, Harry! – hallottam a kiáltást, és lemondóan kerestem a hang forrását. Laurie.

– Sziasztok! – köszöntünk, mikor Laurie mellénk ért egy nem túl magas, de kifejezetten helyes szőke hajú sráccal. Szeme ragyogó zöld volt, akárcsak Harryé.

Laurie bemutatott minket egymásnak, Harry kezet rázott Laurie barátjával, Landonnal. Akire szerintem nem illett rá a neve, nekem a Landonról mindig egy magas, sötétbarna hajú, hatalmas barna szemű srác ugrott be, esetleg borostával.

Örültem, hogy Laurie végre talált valakit, megérdemelte, és a srác láthatóan szerette őt, ezt könnyen meg lehetett állapítani, már csak abból, ahogy lányra nézett, aki tulajdonképpen alig volt nála alacsonyabb, majdnem ugyanolyan magasak voltak.

Pár percig beszélgettünk, én pedig próbáltam kedves lenni, nem láthatták rajtam, hogy azt vártam, hogy menjenek már el. Persze örültem a találkozásnak, és hogy megismerhettem Landont, de mielőtt idejöttek Harry már majdnem elmondta, hogy mit is csinált tegnap este. Úgy vártam a különválást, mintha valahová nagyon siettem volna, pedig csak egy válaszra vártam. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor Laurie kijelentette, hogy most már menniük kell, majd köszönés után otthagytak minket.

Visszafordultam Harryhez és kérdőn néztem rá. Nem mondtam semmit, csak felvontam a fél szemöldökömet, de a göndörke így is pontosan tudta, hogy mire várok. Felsóhajtott, majd szóra nyitotta a száját, nekem pedig az izgalomtól gyorsabban kezdett verni a szívem.

– Lucifer. Lucifer járt nálam – mondta lassan, mintha valami nehezen érthető szöveget mondana, nekem pedig tágra nyíltak a szemeim, mintha arcon csaptak volna a válasszal, teljesen megrökönyödtem, szólalni sem bírtam.

Lucifer? Hogy micsoda?!