Első fejezet/7.

Bezártam magam mögött az ajtót, majd a házunk előtt parkoló fekete Range Roverhez sétáltunk. Harry kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, és miután beszálltam beszálltam az autóba be is csukta utánam. Figyelte, ahogy gyors léptekkel megkerüli elölről a kocsit és beül mellém.

– Hová megyünk? – érdeklődtem felé pillantva miközben ő beindította a motort. El sem hiszem, hogy eljöttem vele.

– Szórakozunk egy kicsit – adta meg a választ rám sem nézve.

Az út csendben telt. Ő végig az utat figyelte, csak pár kósza pillantást vetett felém. Én a gondolataimba merülve bámultam ki az ablakon. Az éjszakában csak az utcai lámpák fénye adott némi világosságot London utcáinak.

Körülbelül fél órát töltöttünk kocsikázással miután Harry leparkolt egy szórakozóhely előtt. Hangos zene szűrődött ki, néhány ember kószált az épület körül és a bejáratnál.

Kinyitottam az ajtót és kiszálltam a hatalmas járműből. Összerezzenve tapasztaltam, hogy hűvösebb van, mint pár órája, ezért jobban összehúztam magamon a bőrdzsekimet. A kocsi mellett álltam Harryt várva.

– Mehetünk? – kérdezte mire aprót bólintottam. Éreztem az ujjait az enyémekhez érni azzal a szándékkal, hogy megfogja  a kezem, de én ezt megelőzve inkább a kabátom zsebébe csúsztattam őket. Harry felnevetett, aztán egy szót sem szólva haladtunk tovább.

A bejárathoz érve Harry lepacsizott az addig komoly képet vágó fekete ruhás kidobó emberrel, aki most elmosolyodott.

– Csinos – állapította meg a nagydarab pasas Harrynek címezve a megszólalását, miközben felém biccentett, hogy rólam beszél.

Bementünk és rögtön a pult felé vettük az irányt.

– Mit kérsz? – nézett rám a göndörke.

– Vizet.

– Nehogy már – mosolyodott el.

– Harry, nekem holnap iskola...

– Nell, nem leitatni akarlak.

– Vodkanarancsot – adtam meg magam végül.

Harry szólt a pultosnak, hogy mit iszunk mire az már töltötte is ki a kért italokat.

Már vagy fél órája ott voltunk, de csak ültünk a pultnál és ittunk. Beszélgettünk is keveset, de ez nehezen volt kivitelezhető a hangos zene miatt.

– Elrabolhatom a hölgyet egy táncra? – jött oda hozzánk egy srác, kb. annyi idős lehetett, mint én.

Harryre pillantottam, aki hidegen mérte végig a fiút. Felálltam, bár kicsit megszédültem a piától. Nem, nem voltam részeg, viszont teljesen józan sem. Nem szóltam semmit csak elsétáltam a sráccal, a ritmusra vonagló tömegbe. Most, hogy közelebb voltam a taghoz éreztem rajta, hogy bűzlik az alkoholtól. Táncoltunk egy ideig majd a csípőmre tette mindkét kezét és a fülemhez hajolt.

– Rázhatnád magad a hálószobámban is – csúsztak le kezei a fenekemre.

Hirtelen egy kar tekeredett a derekam köré hátulról és megfordított, ezzel kirántva engem a részeg srác karjaiból.

– Táncolj velem – mondta Harry és még távolabb húzott az előbbi táncpartneremtől.

– Hozok inni, mit kérsz? – szólalt meg Harry kis idő múlva.

Megmondtam neki, hogy mit szeretnék inni  mire ő ott is hagyott egyedül. Nem sokáig voltam magamban a táncoló tömegben, egyszer csak hatalmas kezeket éreztem a derekamon, majd szorosan magához húzott az illető, így teljesen neki simultam a hátammal. Megfordultam és azzal a sráccal találtam szembe magam, aki az előbb fogdosott.

– Hello, szépségem – vigyorgott rám.

– Eressz el – mondtam miközben próbáltam kiszabadulni karjai szorításából, mire ő csak még szorosabban tartott magánál, miközben fejével egyre hajolt felém. Elhúztam a fejemet és küzdöttem a srác ellen, hogy elengedjen, de még mindig erősen tartott. Szája egyre csak közeledett az enyémhez bármennyire is próbáltam elhúzódni. Sípcsonton rúgtam, de mivel nagyon közel álltunk egymáshoz nem tudtam akkora erőt belevinni a rúgásomba, mint szerettem volna, így az meg sem kottyant neki.

Hirtelen egy ököl csapódott arcának oldalról, elengedett és tántorgott egy kicsit mire visszanyerte egyensúlyát. Az ütést kivitelező személy felé pillantottam és Harryt véltem felfedezni megmentőm személyében. A srác támadásba lendült, de nem jutott sokra, mert a sok alkoholnak a szervezetében köszönhetően nem ütött hirtelen, így Harry könnyedén kitért az ütés elől. Kísérőm még józan volt, így ő simán bemosott a srácnak még egyet, mire az említett a z ütés erejétől a földön kötött ki.

Többen pillantgattak felénk, de Harryt ez nem érdekelte, összekulcsolta ujjainkat és kimentünk a clubból, amíg a megmentőm ellenfele a földről próbált feltápászkodni, több–kevesebb sikerrel.

Kézen fogva sétáltunk ki az utcára, most eszemben sem volt elhúzódni tőle.

– Köszönöm – mondtam halkan a földet nézve.

– Az a fickó egy vadbarom – mondta Harry ingerülten.

– Nem vezethetsz – figyelmeztettem Harryt mikor a kocsijához értünk.

– Nell, nem vagyok részeg – reagált higgadtan.

– De ittál – kötözködtem jogosan.

– Jó, hívok taxit. A kocsiért majd holnap eljövök.

A házunk előtt megállt a taxi, elköszöntem Harrytől és kiszálltam, ő meg tovább utazva vitette haza magát.

Belépve az ajtón az orromig sem láttam a fény hiányában, ezért fel akartam kapcsolni az előszobában a lámpát, de nyomogathattam a kapcsolót csak nem lett világosság.

– Nem igaz – sziszegtem és előszedtem a telefonomat a táskám mélyéről, hogy azzal világítsak.

A vakut bekapcsolva világítottam. Levettem a cipőmet, mikor felnéztem Lucifert pillantottam meg pár méterre magam előtt, mire ijedtemben megugrottam egy hatalmas sikítás kíséretében. Teljesen lefagytam mozdulni sem tudtam félelmemben. Lucifer leugrott a két hatalmas hollófekete lóval felszerelt kocsiról és megindult felém. Gyorsan megfordultam és elkezdtem a bejárati ajtót rángatni, de még kulccsal sem nyílt.

– Mi?! – fakadtam ki hisztérikusan.

– Hova–hova? – hallottam meg magam mögül mély, hátborzongató hangját.

Nyeltem egyet és lassan félelemtől remegve fordultam meg. Ott állt már teljesen előttem. Az ajtónak préselve hátamat próbáltam növelni a távolságot kettőnk között. Hangosan ziháltam, a szívem úgy dobogott, azt hittem menten kiszakad a mellkasomból.

– Erzulie – suttogta, már félelmetesen közelről magasodott felém, jobb kezét felemelte és gyengéden arcomhoz érintette. Próbáltam a másik irányba húzódni, bár túl sok mozgásterem nem volt.

Lucifer elhúzta a kezét, leengedte maga mellé és csak bámult rám. Sosem éreztem még olyan félelmet, mint akkor.

– N-n-nem én vagyok Erzulie – mondtam elhaló hangon.

– Szerelmem, mi tart vissza attól, hogy újra együtt legyünk?

– É-én nem... – kezdtem bele, de félbeszakított.

– Akkor is együtt leszünk! – nevetett fel ördögien.

A lámpa hirtelen felkapcsolódott és már csak hűlt helyét láttam Lucifernek. Lépteket hallottam.

– Nell, mit csinálsz te itt ilyenkor? – lépett látóterembe anyám köntösben.

Még mindig hangosan ziháltam és arcom ki volt pirulva.

– Én... – kezdtem volna a magyarázkodást, de még fogalmam sem volt mit is mondhatnék.

– Tisztában vagy vele mennyi az idő? – kérdezte felháborodva – Hajnali három óra van! Hol csavarogtál te eddig? – kiabált rám, majd sóhajtott egyet szemét lehunyva– Menj aludni, de reggel ezért még számolunk – adta ki az utasítást.

Csak kíváncsiságból félig megfordulva résnyire kinyitottam a bejárati ajtót megbizonyosodva róla, hogy "működik", majd vissza is zártam.

– Nyomás! – szólt rám anya, bal karját kinyújtva a lépcső felé mutatott.

– Jó éjt – dünnyögtem mikor elhaladtam mellette. Felrohantam az emeletre és szobámba érve bevágtam magam után az ajtómat – azért nem túl hangosan, nem akartam felkelteni a többieket.

Na, ez lett volna a fejezet, remélem elnyerte a tetszéseteket. :)
Viszont mivel nem tudom tetszik-e nektek a történet (vagy olvassa-e valaki egyáltalán), szeretnélek megkérni titeket, hogy pár kommenttel ajándékozzatok meg. Mert van pár ember aki szokott hozzászólásban írni néhány szót - amiért nagyon hálás vagyok! -, de csak két-három ember. Így nem tudom van-e értelme felraknom a történetet ide. Kérlek írjatok pár szót a történetről - lehet hideg, meleg -, hogy mit gondoltok, mert ez fontos lenne nekem.
A kövi fejezetet nem tudom mikor hozom, szerintem csütörtökön, de, ha nem is, péntek estére már mindenféleképpen fent lesz. :)