Negyedik fejezet/1.

Sziasztoooooook, drágáim! Mondtam már, hogy imádlak titeket? Mert így van. :P És most is köszönök nektek mindent! És itt is lenne a - remélem - várva várt rész. Írtam volna még hosszabbra, de már így is nagyon régen volt rész, és inkább felraktam így, a többi már a következő részben lesz benne. Ami ígérem nem lesz olyan sokára, mint ahogyan ezt hoztam.
Amúgy szerintem nem érdekel senkit, de szeretnék dicsekedni. :DDDDD Szóóóval a nyelvtan kis érettségim ötös lett, az irodalom pedig négyes! Amúgy tökre meglepődtem mikor megtudtam. xD A matekom meg kettes, de az mellékes... :DD
Na mindegy, nem szeretnék most mást mondani, tehát jó olvasást! (Ésss legyetek kedves, aranyosak és ajándékozzatok meg sok-sok komival a végén, köszönöm.)

Szorosan Harryhez bújtam és próbáltam megnyugodni, ami most kifejezetten nehéznek bizonyult, annak ellenére is, hogy itt van Harry. Részben ő is oka a nyugtalanságomnak.

– Sajnálom – szólalt meg hosszú csend után. Még mindig szakadt az eső, és a szél eszeveszetten süvített, de úgy tűnt Harryt ez egyáltalán nem zavarja. Kicsit elhúzódtam tőle, hogy hátrafordulhassak és megbizonyodhassak róla, hogy Lucifer nincs itt.

– Itt volt? Láttad? – Hangja kimért volt, de tisztán kihallottam belőle a dühöt.

Visszafordultam és egy aprót bólintottam válaszként. Lehunyta a szemét és lassan fújta ki a levegőt, mikor újra rám nézett, megbánást olvastam ki a szeméből.

– Gyere, hazamegyünk! – elengedett és összekulcsolta az ujjainkat. Feszélyezett a vihar, de próbáltam uralkodni magamon és nem kiborulni még jobban, egyelőre annak is örültem, hogy képes voltam abbahagyni a sírást.

– De Harry én nem erre lakom – jelentettem ki értetlen fejjel, miután fejemet forgatva körbepásztáztam a környéket és, hogy merre tartunk.

– Hozzám megyünk. – Hanjga kemény volt és feszült. Utáltam a tudatot, hogy minden miattam van.

– És anyámnak mit mondjak? – néztem fel rá hirtelen. – Azt fogja hinni, azért alszom nálad, mert... hát szóval érted... – néztem kínosan a földet miközben magyaráztam. Nem akartam kimondani; de nem is kellet, mert Harry értette. Lenézett rám és perverz vigyorral ajándékozott meg.

– Na nem! – tartottam fel a mutatóujjamat. – Ezt most verd ki a fejedből! – Szúrós pillantást vetettem rá, mire ő elnevette magát.

– Szerinted így kihasználnálak? – kérdezte lágyan, mosolyogva.

– Belőled én már bármit kinézek – jegyeztem meg nevetve. Harry felháborodva pillantott le rám.

– Jó, azért talán nem – javítottam ki magam mosolyogva.

– Na azért! – bólintott elégedetten

Egy fehér ház előtt álltunk meg.

Míg ide nem értünk fel sem tűnt, hogy körülöttünk mekkora vihar tombol. Ami  nálam hatalmas dolog. Talán még kicsit fel is dobódtam az úton. Harry az a fiú, aki bármit képes velem elfeledtetni csupán azzal, hogy velem van.

Odamentünk a sötétbarnára mázol bejárati ajtóhoz, ahol Harry elengedett, hogy zsebéből előkeresve a kulcsait kinyithassa a nyílászárót. Kattant a zár Harry kihúzta a kulcsot, és kitárta előttünk az ajtót. Elállt az ajtó elől helyet adva nekem, hogy elsőként mehessek be a házba.

Az ajtóval szemben pár méterre rögtön az emeletre vezető lépcső helyezkedett el. Balra bejárat a nappaliba, ahonnan a konyha is nyílt, jobbra pedig két zárt ajtó volt.

– Gyere, adok száraz ruhát – mondta miután levettük a cipőinket.

Harry elindult fel a lépcsőn én pedig követtem őt. Bementünk a szobájába, ő a szekrényhez lépett és előkapott belőle egy fehér pólót és egy szürke melegítőnadrágot. Én még mindig az ajtóban álltam és ráérős mozdulatait figyeltem, megfordult, elém lépett és a kezembe nyomta a ruhadarabokat.

– A fürdőben át tudsz öltözni. Jobbra az első ajtó.

– Köszönöm – hálálkodtam, de nem erőlködtem, hogy mosoly kerüljön az arcomra.

A fürdőszobában átöltöztem a kapott ruhákba, a póló majdnem combközépig ért nekem, pedig csak fél fejjel voltam alacsonyabb Harrynél. A farmerem zsebében találtam egy hajgumit, amit bele is tettem a hajamba.

Lementem a nappaliba ahol először nem találtam a göndörkét, majd balra fordítva fejemet vettem észre a konyha bejáratánál nekem háttal állva. Félmeztelen volt, miáltal megcsodálhattam széles, izmos vállait és hátát. El tudtam volna veszni a látványban, mintha még nem láttam volna férfi felsőtestet hátulról. Másodpercekig csak álltam ott, és figyeltem.

– Ennyire tetszik a látvány? – szólalt meg hátra sem fordulva, meghallhatta, hogy jövök.

– Köszönöm a ruhákat. – Zavaromban a hajamhoz kaptam.

– Csináltam teát. – fordult végre felém.

Odamentem, és mindketten leültünk az étkezőasztalhoz, pár percig csend uralkodott a lakásban, miközben a forró teát kortyolgattuk.

– Miért jöttél utánam?  – vetette rám hirtelen a tekintetét.

– N-nem tudom... – feleltem halkan. – Féltem, hogy esetleg megbántottalak – hajtottam le a fejem és a félig elfogyott teámat bámultam.

– Nem te. – mondta halkan. – Figyelj, nagyon sajnálom, hogy csak úgy elrohantam, csak...

– Ne kérj bocsánatot! – kaptam fel a tekintetem. – Te nem csináltál semmit.

Szörnyen nyomasztott ez az egész. Fogalmam sem volt Harry vajon mit gondolhat erről az egész dologról, rólam. Ahhoz meg már nem volt bátorságom, hogy ezt megkérdezzem tőle. Mintha eddig nem lett volna elég gondom, most ezen is rágódhatok. Az is biztos, hogy Amy ezért még kapni fog! Egyszerűen nem fért a fejembe, miért mondhatta el.

– Nem vagy éhes? – váltott témát.

– Most nem bírnék enni. Viszont megkaphatnám a telefonod egy hívásra. Az enyémet otthon hagytam.

– Persze, a szobámban van. Felmész érte? Majd utánad megyek.

Felálltam az asztaltól és megindultam az említett helyiség felé. Lassan haladtam és figyeltem a mozdulataimra, mintha attól féltem volna, hogy valakit felébreszthetek, bár nem voltam benne biztos, hogy Harry lakótársa most nincs itthon.

A szobaajtót résnyire nyitva hagytam magam mögött, és nem kapcsoltam lámpát. Körbepillantottam a szobában, a telefont az ajtóval szemben fekvő ágyra dobva találtam meg.

– Szia, anya – kezdtem mikor végre felvette. – Az a helyzet, hogy ma itt aludnék Harrynél, ha nem gond – haraptam be a számat. El tudtam képzelni mi játszódhat le most anyám fejében.

– Persze, nyugodtan. De óvszer ugye van nálatok? – kérdezte teljesen természetesen.

– Anya! – Fojtott hangon rászóltam. – Nem lesz rá szükségünk – nyomtam meg a "nem" szócskát.

– De azért...

– Jó éjszakát! – hadartam és rácsaptam a telefont, mielőtt még folytathatta volna.

Szinte végszóra nyílt az ajtó és Harry belépett a szobába.

– Köszönöm – mosolyodtam el és felé nyújtottam a telefont. Tökéletesen kidolgozott felsőtestét figyeltem a félhomályban miközben visszavette tőlem a telefonját. Látszottak a kockái is a hasán, és a V–vonala is tökéletesen kitűnt, a köldökétől vékony szőrcsík futott a nadrágja alá. Harry bal karját tetoválások borították, és az oldalán is volt egy-kettő.

– Biztos kimerült vagy, úgyhogy szerintem le kéne feküdnünk... aludni – tette hozzá pár másodperc hatásszünet után, egy pimasz mosoly kíséretében. Játékosan beleütöttem a vállába, mire ő vigyorogva kinyújtotta  a nyelvét.

– Figyelj, jó nekem a kanapé is.

– Nem – mondta határozottan –, itt alszol velem.

– De... – kezdtem volna, ha nem vág a szavamba.

– Nem vitatkozom. Na nyomás befelé – mutatott a franciaágyra.

Nem válaszoltam, fogtam magam és befészkeltem magam a fehér takaró alá, szigorúan az ágy egyik szélére húzódva. Csak hogy mindenki kényelmesen elférjen...

– Mindjárt jövök. – Azzal kiment, bezárva maga mögött az ajtót.

Még nem aludtam fiúval egy ágyban, ezért alaphelyzetben kicsit zavarban  lettem volna, de most túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy érdekeljen ki fekszik mellettem. Csak aludni akartam végre.

Még félig ébren voltam, mikor hallottam, hogy nyílik majd csukódik az ajtó. Majd megéreztem ahogy besüpped mögöttem az ágy. Utána csak meztelen felsőtestét éreztem a takaró alatt a hátamnak préselődni, és szépen lassan teste minden porcikáját hozzám igazította, átölelt és ha lehetett még közelebb húzott magához.  Már csak egy alsónadrág volt rajta.

– De Harry! – tiltakoztam felháborodva, ámde álmos hangon. De nem mozdultam.

– Nyugi, Nell! Jó kisfiú leszek. – Arcát nem láttam, de a hangján hallottam, hogy vigyorog.

Furcsa érzés fészkelte belém magát, ahogy Harry így hozzám simult. Egyrészről zavarban voltam, ugyanakkor jó érzés is volt ilyen közel érezni őt magamhoz. Harry közelében gyakran éreztem ilyet, de most, mintha ez tízszer felerősödött volna.