Második fejezet/4.

Sziasztoooook!

Meg is hoztam a következő részt remélem tetszeni fog. Majd. De előtte szeretném megköszönni a kommenteket, mert nagyon jól esik, hogy tetszik nektek a történet. Bearanyozzátok a napomat komolyan, amikor elolvasom a megjegyzéseiteket! :)) És attól még, hogy nem válaszolok rájuk, egytől-egyig mindet elolvasom. És mivel szükségem van a véleményetekre, ezúttal is megkérlek titeket, hogy írjatok komit. Sőt örülnék, ha kicsit részletesebben leírnátok, hogy mi tetszik és mi nem - ez nekem nagy segítség lenne. Valamint, ha olvasod a történetet iratkozz fel!

Valaki kérdezte, hogy milyen hosszú lesz a történet. Egyelőre még nem tudom, majd kialakul. Már megvan a történet nagyjából és a befejezés is, de időközben még bármi eszembe juthat, szóval ez majd kialakul, hogy nagyjából milyen hosszú lesz, de tíz-tizenöt fejezetnél nem gondoltam többre. Igazából még nagyon az elején járunk a történetnek és még nagyon sok minden fog ám történni! Főleg a végén. ;D

És az, hogy ki is az a Lucifer meg Erzulie és mit is akarnak ők pontosan, és hogyan szeretnék azt megvalósítani... idővel minden kiderül. Türelem.

Na nem is húznám az időt, imádlak titeket,  jó olvasást! (És komizni ne felejtsetek!)

A moziteremben mikor elfoglaltuk a helyünket Amy ült a sor szélére, mikor helyet akartam foglalni mellette, Dean megelőzött és levágta magát a barátnője mellé. Deant Harry követte, így én a négyes csapatunk másik szélére kerültem.

Először féltem mire számíthatok a filmmel kapcsolatban, mivel nagyon nem bírom az ilyesfajta filmeket, de az eleje még nem is volt rossz, sőt vígan eszegettem közben a popcornomat. Reménykedtem benne, hogy végig ilyen lesz a film. De imáim nem hallgattattak meg, ugyanis egy váratlan pillanatban előugrott a sötét erdőben egy kibelezett lány –, akinek elvileg már halottnak kellene lennie – késsel a kezében mire én akaratlanul is felsikoltottam. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel a teremben rajtam kívül mindenki más csöndben tudott maradni. Ezt a kirohanásomat követően Harry kuncogva átvetette bal karját a vállamon és közelebb húzott magához. Hozzábújva mélyen magamba szívtam az illatát, ami megbódított, és titkon mosolyogva néztem a vásznon az előbb felbukkant, kibelezett lány vad ámokfutását. Persze Harry nem láthatta az arcomat, hogy mekkora hatással van rám még ez az egyszerű cselekedete is.

Igen, Amy pont így képzelte el a közös mozizást, ezért is hívta meg azonnal a most engem ölelő fiút. Feltett szándéka volt, hogy összehozzon minket.

A film után Amyvel meglátogattuk a női mosdót.

– Láttam ám hogy néztétek Harryvel a filmet – jelentette ki barátnőm egy győztes mosollyal az arcán, miközben letépett egy papírtörlőt, hogy azzal megszárítsa a kezét.

– Ami azt illeti, el akarok mondani valamit...  – néztem rá a tükörből.

– Hallgatlak! – idegesített Amy vigyora és mindent tudó tekintete, pontosan tudtam mi játszódhat most le a fejében.

– Igazából ár a csókon is túl vagyunk – sütöttem le a szememet.

– Mi?! – sikkantott fel Amy felém fordulva. – Ti most akkor jártok? – kérdezte hatalmas szemekkel, számított a pozitív válaszra.

– Nem.

– Akkor nem értem.

– Igazából anyám miatt van az egész...

– Merthogy?

– Tudod tegnap reggel anyám megint elkezdte, hogy még mindig nem vagyok képes pasit keríteni magamnak. Besokalltam. Délután pedig a házunk előtt találtam Harryt, beszélgettünk, aztán láttam, hogy anyám épp felénk tart és... Megcsókoltam.

– És milyen volt? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva.

– Jó... Nagyon jó – pirultam bele kicsit a mondandómba.

– Aztán anyám mondta, hogy hívjam meg Harryt vacsorára – folytattam.

– Nálatok vacsorázott már aznap este?

– Igen.

– Hogy ment? – húzta el a száját Amy, ő tudta milyen egy első találkozás anyámmal.

– Volt már rosszabb is, szóval egész jól. Anyám kifejezetten kedveli Harryt.

– Nem csodálom.

– Beadtuk neki, hogy járunk, de így, hogy ne legyen feltűnő, hogy csak színlelünk, mindenki előtt el kell játszanunk a nagy szerelmeseket.

– Ez logikus.

– De nekem semmi kedvem ehhez az egészhez, nem is az én ötletem volt – panaszkodtam karba tett kézzel.

– Mi? Harry találta ki? – kérdezte a kelleténél talán hangosabban.

– Igen.

– Hmmm... – bólogatott elismerően – kedvelem ezt a Harryt, még jó, hogy előbb–utóbb úgyis többek lesztek, mint csak barátok – jelentette ki nemes egyszerűséggel.

– Nem! Amy, ne kombinálj!

– Ugyan már, Nell, ez elkerülhetetlen! A filmekben is mindig ez van.

– De ez nem egy film.

– Nem baj, attól még így lesz. Én tudom – állította határozottan.

– Hát persze.

– És eddig miért nem mondtad el?

– Mert nem akartam látni azt a győztes vigyort a képeden.

– Hé! – reklamált Amy, mire én csak kiöltöttem rá a nyelvem.

– Mennünk kéne, már vagy negyed órája bejöttünk – nevetett.

Mikor kimentünk a mosdóból, Harry és Dean két széken ülve beszélgettek.

– Mi tartott ennyi ideig, csajok? – Dean vett észre minket először, ahogy közeledtünk feléjük.

– Lányos dolog – reagálta le Amy.

– Nem akarom tudni – röhögött Dean és Harryvel odajöttek elénk.

– Mehetünk? – tette fel a kérdést a göndör hajú srác.

– Aha – mondta Amy, és Deannel már el is indultak, majd Harry mellém lépett és összekulcsolta az ujjainkat.