Első fejezet/2.

Kicsit bicegve ugyan, de lementem a konyhába. Senki nem volt itthon a családból rajtam kívül, apám dolgozik, a tizenkét éves öcsém a barátaival van, anyám meg... nos, azt nem tudom, ő mégis merre lehet.

A konyha tiszta volt, sehol egy árulkodó jel a tegnap éjszakával kapcsolatban. Még a szemetest is megnéztem nincsenek–e ott a pohár maradványai, de nem. Tehát csak az agyam szórakozott velem a tegnap éjszaka folyamán. De akkor mi történt a lábammal? Miért van tele a talpam vágásokkal? Mikor tegnap este lefeküdtem még nem voltak ott, alvajáró meg tudtommal nem vagyok.

Mivel nem volt jobb dolgom, felöltöztem majd kényelembe helyeztem magam a kanapén a tévé előtt. A műsorkínálat nem tűnt valami érdekfeszítőnek, úgyhogy inkább az ölembe vettem a laptopom, hogy azzal foglaljam el magam. Mikor felpillantottam a laptop képernyőjéről és a távirányítóért nyúltam, hogy kikapcsoljam a tévét – hiszen tök feleslegesen volt bekapcsolva –, valami megragadta a figyelmemet. A tévében megpillantottam azt az alakot, aki álmomban is kísértett. Ahelyett, hogy kikapcsoltam volna a készüléket, inkább feljebb hangosítottam, és feszült figyelemmel kísértem a műsort.

Istenekről, valamint bukott angyalokról volt szó a műsorban.

Mint megtudtam a fekete ruhás, kalapos alak Lucifer, az ötödik bukott angyal, akit a legtöbben a Sátánként emlegetnek. Fekete ruhában, egy fekete nyitott lovas kocsin állva, szokták ábrázolni. A kocsi elején két – a normálisnál sokkalta nagyobb – ugyancsak fekete ló van.

A műsornak vége lett ezért kénytelen voltam az interneten tovább kutatva eleget tenni kíváncsiságomnak.

Lucifer Isten legtiszteltebb angyala volt. Az Úr őt tartotta a legnagyobbra az angyalai közül. Majd Isten megteremtette az embert, kit később még Lucifernél is jobban szeretett. Az angyalnak ez nem esett jól, ezért szembefordult Istennel. És mivel ő nem tűri, ha ellentmondanak neki, szárnyait elvéve a földre száműzte Lucifert. Lucifer nem értett egyet Jézus tanításaival sem a Bibliával. Szerinte Isten egyformává akarta tenni az embereket, saját személyiségüktől megfosztva őket ezzel. Ezen állítását a Bibliából idézve támasztotta alá. Lucifer azt akarta, hogy minden halandónak meglegyen a saját személyisége, és merjenek a saját akaratuk után menni.

Lucifer nem nyugodott, követőket szerzett maga mellé, kikkel fellázadt a teremtője és a többi ember ellen. Az emberek a bukott angyalt Sátánnak nevezték el, támogatóit pedig a sátánistáknak. Később a Sátán – eredeti nevén Lucifer – lekerült a pokolba. Néhányak szerint mielőtt pokolra jutott volna megismerkedett Erzulie-val, egyes hitek szerint ő a szerelem vooduu Istennője. Erzulie-nak érzékiségével és szenvedélyével sikerült teljesen elcsavarnia Lucifer fejét. Csak aztán Lucifer ugye pokolra jutott... Némelyek azt állítják, Lucifer szellemként fel–feljön a pokolból, hogy Erzulie-t megtalálja és levigye magával a pokolba, hogy örökké egymáséi lehessenek.

Mivel már nagyon a témában voltam, Erzulie-ról is kerestem képeket, hogy őt hogyan ábrázolják.

Nem hittem a szememnek. Kísértetiesen hasonlított rám. Ez vagy egy véletlen egybeesés, vagy talán én lennék Erzulie csak éppen nem tudok róla? Nem, ez hülyeség.

Fájó végtagom ellenére úgy éreztem muszáj elmennem otthonról, hogy kiszellőztessem a fejem. Fájt ugyan a lábam, de nem vészesen és nem is bicegtem olyan feltűnően. Séta közben volt időm gondolkozni. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, amit megtudtam Luciferről és Erzulie-ról, mégis rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban.

Idő közben eljutottam egy parkba, ahol egy padon foglaltam helyet, hogy pihenjek egy kicsit, hiszen elég messzire eljöttem otthonról. Talán félnem kéne Lucifertől? De miért is? Csak mert az ábrázolások szerint Erzulie hasonlít rám?

Gondolatmenetemből telefonom csörgése ragadott ki. Anyám hívott, hogy hol vagyok már. Ekkor vettem csak észre: egészen besötétedett miközben én elvesztem a gondolataimban. Mondta, hogy siessek haza, ezért a rövidebb utat választottam, így utam sikátoron is keresztülvezetett. Estére lehűlt a levegő, fáztam, úgyhogy sietősen szedtem a lábamat.

Egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül a nevemen szólítani. Mikor rájöttem ki a hang tulajdonosa, hátra sem fordulva kezdtem futni.

– Hova olyan sietősen? – hallottam hangját ismételten, minek a hatására, ha lehetséges, még gyorsabban haladtam.

Olyannyira úrrá lett rajtam a félelem, hogy szinte nem is éreztem talpam sajgását. Lépteket nem hallottam, hiszen elvileg Luciferrel van dolgom, aminek kocsiját szellemlovak húzták maguk után London utcáján, a levegőben.

Barna hullámos hajam őrült táncot járt a levegőben. Amilyen gyorsan csak tudtam, futottam.

Hátrafordultam, hogy megnézzem üldöz-e még Lucifer szelleme. Egyre közelebb érve hozzám haladt előre.